Egy ausztriai eset botránkoztatta meg a közvéleményt, miszerint egy “képzett” kutya, mely úgynevezett védő kutya, egy futó nő után eredt és megtámadta. A támadásban a szerencsétlen hölgy életét vesztette. Óriási tragédia. Megengedhetetlen, hogy ez megtörténjen.
Pár hét múlva meg is lett az eredménye. Ausztriában törvényt szeretnének elfogadtatni arról, hogy minden védelmi jellegű kutyakiképzést azonnali hatállyal szüntessenek be. Konkrét említést tettek a ring sportról is, ahol a kutyák egy úgynevezett francia bundába öltözött segédet (így hívják azt a személyt, aki a védőfelszerelést viseli) fognak meg különböző szituációs feladatok során.
A támadó kutya gazdájának közösségi oldalán több olyan videó is keringett, ahol látszódott, hogy a hölgy életét kioltó kutyával tréningeznek “harapós” munkát. Ebből fakadóan húzták rá a vizes lepedőt komplett sportágakra.
Kutyás körökben rendkívüli felháborodást keltett a javaslat és petíciók tömkelege indult útnak az internet világában.
Na de kinek van igaza?
Annak a miniszternek, aki azt látja, hogy egy bizonyos “sportot” űző kutya az ott tanultakat az utcán kamatoztatta és ez egy emberéletbe került, ezért törvényjavaslattal él?
Vagy annak van igaza, aki azt mondja, hogy egy szakszerűtlen tréningen átesett kutya felelőtlen gazdájának döntése következtében nem szabadna mindenkire vonatkozóan általánosítani?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk nézzük, hogy miről szólnak ezek a kutyás sportok.
IGP, Ringsport, KNPV, PSA, hogy csak pár sportot említsek. Ezeknek a sportoknak a közös jellemzője, hogy mindegyikben van úgynevezett őrző-védő elem.
Különböző védőfelszereléseket (juta kar, francia bunda, rejtett kar) kell a kutyáknak megfognia különböző szituációkban. A körítés, az elvárás mindegyik sportban más, viszont van bennük több közös pont.
A kutya a segéden lévő felszerelés megszerzéséért, birtokláséért küzd, amit zsákmánynak hívunk. A zsákmányszerző ösztönre építkezve tanulják meg ezek a kutyák, hogy megfogják az “embert”. Nem az ember ellen irányul a tevékenységük. Ezt bizonyítja az is, hogy a zsákmány megszerzését követően, azzal boldogan elfutnak.
A másik közös jellemző, hogy az amúgy nagy erejű, nagy ösztönű kutyák egy szóra eresztenek, vagy éppen vezényszóra abbahagyják a tevékenységüket, mely a segéd irányába tart.
Ez egy sportkutyánál alapvető szempont. Ezt hívják kézben tarthatóságnak. A képzések során akkora súlyozással élnek ezen elemek, hogy aki ennek nem képes eleget tenni, azt kizárják. Egy sportolónak, egy kutyavezetőnek ez nem lehet kérdés, hogy az őrző-védő munka kéz a kézben jár a fegyelemmel.
Az úgynevezett harapós kutyák, akik a territoriális ösztöntől vezérelve mindenféle képzés nélkül is indokolatlan agressziót mutatnak az ember irányába, végképp nem vehetnek részt a sportágakban, hisz ez kizáró ok.
Joggal merül fel a kérdés, hogy az éles bevetéseknél alkalmazott rendőrkutyák is ezeken a folyamatokon mennek keresztül, és ugyanezeket a védőfelszereléseket fogják meg. Akkor most, hogy van az, hogy a sportkutya csak a védőfelszerelés megszerzéséért teper, a szolgálati kutya meg ugyanezen metodikával éles fogásra is képes.
A segédek teljesen máshogy használják ugyanazon felszereléseket. A szolgálati kutyánál az úgynevezett “civil” munkát erősítik. Ennek a lényegi különbségeit nem lehet egyszerű blog bejegyzésben elmagyarázni, hisz ez egy komplett szakma.
A baj ott is keresendő, hogy semmilyen klubhoz tartozáshoz, szakmai múlthoz, vagy éppen tapasztalathoz, vizsgához vagy bármilyen szabályzóhoz nem kötik, hogy, ki, mikor és hogyan használja ezen felszereléseket. Youtube videókból ellesett mozdulatokból, hiányos elméleti tudással vadítják a kutyákat bizonyos emberek. Vannak akiknek az tetszik, hogy a kutyájuk egy póráz végen tombolva harapja a franciabundás segédet, miközben a kézben tarthatóság felejtésbe merül.
Ez így nincs rendben. Amikor pedig ennek vétlen áldozata van, akkor végképp elítélendő.
Feltételezem, hogy a támadó ausztriai kutya is ilyen jellegű szakmaiatlan “képzésen” vett részt. Viszont jogtalannak tartom, hogy ezért egy sportkutyás társadalmat büntessenek.
Ez olyan, mint ha egy nagy teljesítményű sport autóval egy helyi vagány gyerek által okozott balesetet követően betiltanánk a Forma-1-et.
Visszatérve az eredeti gondolathoz. A szakszerű őrző-védő sport éppen hogy szolgálja a jó munkaképességű kutyák genetikai állományának megőrzését a folyamatos megmérettetéseken keresztül.
Egy sportkutya helyhez, szituációhoz és kulcsingerekhez, vezényszóhoz kötik a tevékenységeiket. Hétköznapjaikban ugyanolyan kutyák, mint mások. Játszanak, családban élnek.
Ezekből a kutyákból kerülnek ki a világ számtalan országában, számtalan eseteiben alkalmazott munkakutyák, akik sok hasznot hoznak az emberiségnek.
Szomorú történet a hölgy esete és szomorúsággal töltene el, ha érdemi szakmai vita nélkül hoznának meg egy ilyen szerencsétlen döntést
