Avagy a személykereső kutya, és ami mögötte van
Első rész
Tisztelt kutyabarátok!
„Emberkereső” szolgálati kutyavezetőként úgy gondolom, hogy a kutya legfontosabb szerszáma az orra, a szaglása, s ez igazán megér néhány, általános ismeretterjesztő gondolatot.
Óó, az a csodálatos kutyaorr mi mindenre képes! Mindenki hallotta már ezt a mondatot, főleg akkor szoktuk ezt használni „magyarázatként”, amikor nem pontosan értjük, hogy a kutyánk, miként tudott megoldani egy bizonyos speciális kereső feladatot.
„Köztudott”, hogy a kutya az orrán keresztül szemléli a világot. Számára ez a világ szagképek sokaságából, világító szagvonalak, hullámok, felhők, áramlatok tarka keverékéből áll. A tudománya szerves része, hogy az embert már messziről fel tudja ismerni, „csupán” a szaga alapján. Sőt ezen érzékével a múltba is be tud pillantani, hiszen annak az embernek- embereknek a szagnyomát is képes követni, aki már akár több órája is eltűnt, vagy elmenekült.
Képes érzékelni, felismerni a hátrahagyott szagnyom idejét, irányát is. Az emberi szem előtt rejtve lévő tárgyakat is képes átszagolni, belát akár egy zárt szekrénybe, teherautóba, konténerbe, csomagokba, sűrű erdők, bokrok, nádas területek, vizek mélyére, vagy akár a föld alá is.
Egyedülálló módon képes érzelmeket, szándékokat, betegségeket, veszélyhelyzeteket kiszagolni.
Magatartáskutatók szerint a kutya orra és füle alvás alatt is minden eseményt továbbít az agyába, ahol a beépített „komputer” tudat alatt feldolgozza az információkat, ezért, ha a kutya valamilyen külső oknál fogva hirtelen felébred, akkor is mindig tudja, hogy mi történik körülötte. –
Az ember a kutya ezen csodálatos képességét sokoldalúan kamatoztatja, gondoljunk csak a személy-kábítószer- robbanóanyag-tetem keresésre, nyomkövetésre vagy akár szagazonosításra.
Azonban ez a csodálatos képesség működési mechanizmusa, oka, magyarázata az ember számára még a korszerű technika nyújtotta szinte korlátlan lehetőségek korában is nagy mértékben titok maradt. Köszönhetően annak, hogy a szaginger a hallási vagy a látási ingerekkel szemben sokkal kevésbé ellenőrizhető, mérhető, szabályozható, vagy egyáltalán pontosan definiálható.
A kiindulási pont a kutya orrüregében lévő szaglószerv. Itt az úgynevezett szaglómezőben, a gáznemű anyagok molekulái a szaglóhám érzéksejtjein keresztül szívódnak fel és utaznak tovább a szaglóidegeken keresztül a kutya agyába.
A nagy kérdés, hogy ez pontosan hogyan is jön létre és mennyiben befolyásolja a kutya egyéni agyi felfogó képessége /esze/ a szaglását?
-Egyébként, amennyiben az orrba folyadék kerül, az már nem kelt a kutya számára szaglóérzetet még akkor sem, ha a folyadéknak alapvetően erős szaga van. –
A szaglás tanulmányozásával foglalkozó kutatók e témában sok megválaszolatlan kérdésről elmélkednek folyamatosan! Beszédes és egyben kedvenc összefoglaló mondatom „tőlük”: „Úgy beszélünk a kutya szaglásáról, ahogyan a színvak beszél a színekről.”
A biztos tény az, hogy a kutyák szaglóérzéke rendkívül fejlett, amelyet az ember a saját céljaira fordíthat, fejleszthet és talán célirányosan módosíthat.
A mindennapokban fogadjuk el tehát, hogy a kutya az orrán keresztül látja a világot, s próbáljuk megérteni, hogy Ő mondjuk sétáltatás közben úgyszólván a négylábú közösségi médiát olvassa, válaszolgat a kémiai, és egyéb üzenetekre, megteremtve így a sajátos /eb/ világképét.
Amely világ annál érdekesebb és szélesebb számára, minél több, újabb és újabb feladattal, szaggal találkozik.
- folyt. köv
