Közeledik a tavasz, amikor végre a rügyekkel együtt a kedvünk is szinte kipattan, hogy rohanjunk a
természetbe. Nagy hévvel indulunk neki a túráknak, családi kirándulásoknak. Szinte bizsergető érzés,
hogy újra belevethetjük magunkat az erdőbe és vágyat érzünk, hogy elkísérjen minket egy társ.
Mindenkit más gondolatok, érzések vezérelnek. Van aki szeretne maga mellett tudni egy négylábút,
aki rohangál és hűségesen követi gazdáját. Vannak, akik gyermekük kérésének tennének eleget.
A blog ötletét nem más, mint egy barátom kérése ihlette, aki azzal keresett meg, hogy a kislánya
szeretne egy kis termetű kutyát és mit ajánlanék? Milyen fajtát is válasszanak?
Eldöntötték, hogy kutyát szeretnének, viszont én nem ajánlottam első körben semmilyen fajtát,
hanem elmeséltem nekik, hogy pontosan mivel is jár a megfelelő egyed kiválasztása, illetve nevelése,
tartása.
Nem vitatható, hogy szoros érzelmi kötelék alakul ki köztünk, gazda és kutya párosa között, de ettől
függetlenül őszintén kell beszélni azokról a pillanatokról, amik elkísérnek minket és nem mindig
töltenek el kellemes érzéssel. Nem véletlen, hogy menhelyek tömkelege teltházzal küzd a
mindennapokban, sokszor szó szerint az életben maradásrét. Ezt mi okozzuk. Azok az emberek, akik
nem gondolják végig az életüket. Tájékozatlanságuk miatt állati életeket sodornak veszélybe. Sok
esetben csak azért, mert egy vasárnapi ebédnél a kerek szemekkel édesen, vágyakozva néző
gyermekük azt mondja: nagyon szeretnék egy kiskutyát.
Nos vágjunk bele. Igyekszem nem elrettenteni senkit a kutyatartástól, hisz ez egy csodálatos dolog,
viszont szeretném bemutatni minden oldalát, hogy a döntés megalapozottabbá válhasson.
Milyen kutyát vegyünk?
Mindig azt szoktam mondani, hogy olyat, amelyik tetszik. Sajnos sokan választanak külső alapján, de
ez teljesen természetes emberi tulajdonság. Van aki a kicsi, cuki szőrmókot keresi, van aki a nagy molosszus testőrt. Számtalan fajtaleírás, videós tanács áll rendelkezésünkre, amiből többet
megtudhatunk egy adott fajtáról. Sajnos sokszor ezek nem objektív tanácsok, hisz ha valaki
kiposztolja, hogy az ő moszkvai őrkutyája a legcukibb a világon, az még nem azt jelenti, hogy az
amúgy őrkutyának tenyésztett őserő alkalmas arra, hogy a mászókában hagyott gyermekemre
vigyázzon. Ezen lépjünk is túl, és bízzunk benne, hogy a fajta kiválasztását alapos tanulmányozás előzi
meg a leendő gazdi részéről.
Kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk. Hol vegyük meg?
Könyörgöm ne a jófogáson, vagy egyéb kínai termékeket árusító oldalakon. Ha már eldöntöttük, hogy
veszünk egy kutyát, akkor mindig keressünk olyan egyedet, ami megbízható, ellenőrizhető
tenyészetből származik.
Itt az a pont, ahol közbe szoktak vágni. Az én Morzsim keverék, de soha nem volt baja, egészséges mint a makk. Lehet, hogy szerencséje volt a gazdának, lehet, hogy rámosolygott a szerencse, de mi történik ha nem? Arra gondolunk, régóta tudjuk, hogy azoknál a fajtáknál, amik úgynevezett divat kutyák lettek, mindig beltenyészet alakult ki, ami magával hordozta a betegségek kialakulásának kockázatát. Biztos nem nagy élmény azt látni, hogy az 1 éves kutya vonszolja a hátsó felét, mert súlyos csípő ízületi diszpláziában szenved, vagy éppen a 3 éves kutyának kihullanak a fogai, mert a felmenői között nem egyszer előfordult a testvér párosítás.
Egy megbízható tenyésztő mindig arra törekszik, hogy ép idegrendszerű, egészséges kutyákat tenyésszen, hisz ez alapozza meg a jövőjét a szakmában. Szakmában???? Igen, hisz ez egy szakma, ami nem arról szól, hogy fogok egy kant összeengedem egy szukával és eladom jó pénzért. Azt szaporításnak hívják. Az olcsó kutya mindig legyen gyanús. Egy igazi tenyésztő nem tudja olcsón adni a kutyáit, hisz megteremti a megfelelő tartási körülményeket. Kiválasztja, felneveli a tenyésztésre alkalmas kutyát. Végigmegy az
oltási programon, elintézi a bürokratikus kötelező papírmunkát, röntgen, dns vizsgálat, versenyek,
kiállítások, utazások, szállás, esetenként több száz, vagy ezer kilométert megy egy jó kanért, hogy
fedeztessen. Nos egyszerűen lehetetlen, hogy ennyi fáradtságos munka gyümölcse annyiba kerüljön,
mint egy nagybevásárlás a boltban. Aztán kimondja, hogy a kölyök ára 1000 euro. Igen, de ezért vállal
egészségügyi garanciát, illetve lehető legnagyobb eséllyel nem kerülünk bele abba az ördögi körbe,
hogy a fizetésünk jelentős hányadát az állatorvosi kezelésekre költjük.
Miután a kölyök kutyát felneveltük és a szívünkhöz nőtt, akkor már nagyon nehéz azt mondani egy
300.000 Ft-os műtétre, hogy nem fizetjük ki. Na de hol is van a lélektani határ, mennyit engedhet
meg a gazda. Van olyan barátunk, aki a kutyája egészségügyi problémájára közel kétmillió forintot
költött 1 év alatt. Persze ettől függetlenül nem minden kutya lesz beteg, akinek nincs megfelelő
pedigree-je, ugyan dehogy. Azonban aki szeretné az esélyét növelni az egészség terén, az alapos és az
elején áldoz kicsit többet.
Kiválasztottuk, megvettük!!!
Hazaérkezett a kis lurkó.
Gyorsan fellapozunk egy könyvet, megkérdezzük barátainkat, akiknek már van kutyája, hogy mit kell
venni. Starter csomagban tál, itató, kutyaház, póráz, nyakörv, fekhely, étel, játékok és még rengeteg
dolgok szerepelhetnek. Kinek mit enged meg a pénztárcája, ezekre a termékekre minimum 60-70.000
forintot hagyunk a boltban. Természetesen a felszereléseknek itt még nincs vége, hisz időközben
rájövünk, hogy az általunk vásárolt eszközök zöme mindenre alkalmas, csak arra nem amire tervezték, aztán ahogy a tapasztalatunk nő, majd idővel lecserélünk mindent.
Jönnek az oltások, chip, kisállatkönyv, bár ha megbízható tenyésztőtől vásároltunk, akkor ezen már
túl vagyunk. Mit is együnk? Amíg kölyök, a legjobbat kell neki venni így szuperprémium kategóriás
táp, vagy éppen válogatott nyers koszt kerül az asztalra. Egy átlagos 25 kg-os kutya napi táplálása
minőségi táplálékkal kb. 500-700 Ft minimum.
Hol is tartunk? Vettünk egy kutyát, alap felszereléseket és mondjuk felneveltük 1 éves koráig.
Halványan fogó ceruzával 680.000 Ft-nál járunk. Persze ha levonjuk az 1000 eurós vételárat, mert a
kutyust ajándékba kaptuk, akkor is 280.000 Ft-ba került az első évünk. Ezekkel a költségekkel a többit
pedig nem nehéz kiszámítani a kutya mérete és a gazda pénztárca tűrőképességének függvényében.
Rendben, hogy etetjük, van hol aludnia, szeretjük, de nevelni is kellene. Ha kezdők vagyunk, akkor ez
bizony segítség nélkül nem megy. Szocializáció és szabályok beállításához kutyakiképző szakemberek
segítségét vesszük igénybe, ami ugyancsak akár több százezer forint költséget jelenthet. Ha pedig
elkerüljük ezt a költséget, akkor előbb utóbb úgy érezzük magunkat, mint egy magányos farkas, hisz
kutyánkat sehova nem tudjuk vinni, mert problémás a viselkedése.
Apropó problémák.
Ahhoz, hogy egy kutya mind testi, mind lelki értelemben egészséges legyen
bizony foglalkozni kell vele. Pont azok az emberek, akik nem gondolják végig a kutyatartás minden
oldalát, alakítják ki a kutyákban azokat a stressz betegségeket, amik a mai kutyák közül nagyon sokra
jellemző. Például a szeparációs szorongást. Egyszer egy etológus hölgy előadását hallgattam, amikor
is azt mondta, hogy a szeparációs szorongás megoldása, ha nem hagyjuk magára a kutyát. Ez is egy
válasz, én viszont azt mondom, hogy aki nem tud rendszeresen a kutyájával foglalkozni az ne vegyen
kutyát és mindenki jól jár. A foglalkozás nem csak akkor jár négylábú társunknak amikor kedvünk van.
Bizony esőben is el kell végezni a dolgát a kutyának, bizony karácsonykor is kell mozognia.
Mindennapos rutinná kell, hogy váljon a kutya ösztöneinek kielégítése, mert felelősséget vállaltunk
azzal, hogy megvettük.
Ha még mindig nem sikerült elriasztanom, akkor üdvözöllek a leendő kutyások között és kérlek, ha
van lehetőséged, akkor ments meg egy kutyát egy menhelyről. Bemehetsz és megismerkedhetsz
vele, megtapasztalhatod a karakterét és nem utolsó sorban megmenthetsz egy életet.
Remélem hasznos volt és elnézést kérek ha valakit megbántottam, de nagyon fontosnak tartom, hogy
állatainkért felelősséggel tartozunk.
