Utazás a kutyaelme körül
Tisztelt Kutyabarátok!
Kutyás emberként kinek ne fordult volna meg a fejében az a vágyakozás, hogy egyszer az életében, legalább egy kis időre kutya lehessen, hogy megértse mit érez, gondol, érzékel a négylábú társa bizonyos élethelyzetekben. Milyen törvényszerűségek alapján éli mindennapi életét? Boldog-e egyáltalán velünk, vagy csak nincs más választása? Mindent jól csinálok, vele kapcsolatban?…
Az a csodálatos kutyaorr, mint detektor milyen információkkal látja el a tulajdonosát, vagy, hogy egyáltalán milyen is lehet a szagok világa?
Hogy kezdődött a közös történetünk, az őskutya, miért is szegődött az ősember mellé, melyik fél kezdeményezte a kapcsolatfelvételt?…
A vágyott „utazás” során talán válaszokat kaphatnánk a miért nem működik és a hogyan csináljam kérdéskörökre is.
Sajnos ez az utazás még nem holnap lesz, így be kell érnünk a viselkedéskutatók információival, valamint a saját tapasztalatainkkal.
A viselkedéstan rámutat olyan összefüggésekre, amelyek megértése, tudomásul vétele – a „józan, paraszti ésszel, való gondolkodás mellett” – alapjaiban pozitívan befolyásolhatják a boldog kutyás életünket.
Helyezkedjünk hát el a szőrös barátunk közelében és gondoljuk át, honnan is származik, milyen örökséggel él a mai házikutya?
A Kutya a farkas őstől örökölt, bonyolult viselkedési rendszerben „kénytelen” élni az életét a genetikai programjának adottságai és lehetőségei szerint. Ezen örökség alapján tudjuk leginkább leképezni a mai „szelíd” farkast működtető rendszereket.
A fajra jellemző viselkedések között a kutyás ember számára kiemelt jelentőségű a társas kapcsolatok kialakítására törekvő, úgynevezett falkakereső viselkedés. Nagy szerencsénkre ez a viselkedés a kutyaősben nem csak a fajtársai irányában, hanem az ember irányában is megvalósult. Ez lehetett a közös sikertörténetünk kulcsa. A háziasítás alapja. Amennyiben ez nem lenne így az ember és a kutya közti érzelmi kötelék „a végtelen történet” sem tudott volna létrejönni.
Könnyen érthető hát, hogy a négylábú barátunk viselkedésláncának megértése gyökereiben a farkas ős falkaéletének törvényszerűségeiben rejlik. Számunkra ebből lehet leginkább megismerni a saját falkánkon belüli viszonyainkat.
A természetfilmekből nagy vonalakban ismerhetjük már a farkasok közösségét, a falkát. A természetben -ahol az életben maradás a tét-, szigorú rangsor, hierarchikus rend uralkodik. A falka élén a vezérhím és a domináns nőstény áll, „uralkodik”. Az ő tapasztalataikon múlik a falka életben maradása, de természetesen a többi tagnak is megvan a maga fontos feladata, mind a vadászatok, mind pedig a létfenntartás napjai során.
Ki erejével, ki képességeivel járul hozzá a közös sikerhez. A falka mindig egy irányba megy a vezére által kijelölt úton, amennyiben nem így tesz, halálra van ítélve. Ehhez a fajta együttműködéshez pontos, szigorú rangsor, hierarchikus rend szükséges. Ezt a rendet a tényleges erőviszonyok tartják fenn.
A rangsorban elfoglalt helyzet a falkatagok viselkedésében, mozgásában, cselekvésében tökéletesen tükröződik, így az egyedek egymás rangbéli elhelyezkedését tökéletesen felismerik. Folyamatosan kommunikálnak egymással látható /testjelek/, hallható /akusztikus jelek/, szaghatást /testnedvek/ keltő módon egyaránt. Ezek a mozdulatok, mozgáskombinációk szolgálnak a rang bizonyítására anélkül, hogy rangsorolási harc ne alakuljon ki. A magasabb rangú egyed fenyegető viselkedése -ha elismerik- a másik egyedben jellegzetes alárendeltségi mozdulatsort indít be. Ha nem, akkor rangsor harcra kerül sor, amely eldönti a létfontosságú kérdést. A kialakult hatalmi rend addig marad meg a falkában, amíg a falkavezéri státuszt betöltő egyednek elég ereje, hatalma, tekintélye van annak fenntartásához. A többiek a domináló alfa előtt alávetettségi mozdulatokkal hódolnak és az iránymutatása szerint cselekednek.
Ez röviden a falka rendje, törvénye!
Ezért nem követi, követheti a kutya a tekintély nélküli, gyenge, bizonytalan, körülményes gazdáját és átveszi bizonyos döntésekben az irányítást.
-Az ember sajnos a sok felesleges intelligenciájának köszönhetően hajlamos arra, hogy úgy gondolja a természet törvényeit, ősi örökölt, kódolt genetikát, kénye-kedve szerint egyik napról a másikra nem kevés anyagi érdekből megváltoztassa. Olyan rendszert megálmodva, amelyben demokráciát teremt az ember és a kutya együttélésében. A tekintély elvét feladva „minden jó, amit a kutya cselekszik, mert ösztöncselekvések”, ezeket pozitívan megerősítjük, jutalmazzuk, mert szükségünk van rá. A többi ösztönállapotról meg nem veszünk tudomást, negatív megerősítéssel /büntetés/ nem gyengítjük, hiszen azok – ezen elmélet alapján- nem is alakulnak ki. Gyakorlatilag itt a büntetés az, hogyha nincsen jutalom, mert ha ezt kellő ideig, kitartóan csináljuk ebből biztos megérti a kutya, hogy mi az általunk kívánt magatartásforma.
Ezen hívők szerint a büntetés = a veréssel, a jutalom = az étellel és minden olyan módszer, amelyben a negatív megerősítésként a büntetés szerepel, csak elavult lehet.
Sajnos ez a „módszer” csak kevés esetben és az alkalmazott módszernek megfelelő tulajdonságú, vérmérsékletű és karakterű ebek tanításában ért el testre szabott, saját szabályrendszerben sikereket.
Önmagában ez a „valami” nem alkalmas, hogy általános, széles körben alkalmazható tudást, módszereket adjon át a gazdáknak a kedvencek tanításához!
Tisztelt olvasó, az élet minden területén tapasztalhatjuk, hogy a szélsőségek nem vezetnek eredményre! Ez a kutyakiképzésben sincs másképp a csak jutalom, csak büntetés ugyanilyen szélsőség, amely zsákutcába kormányoz bennünket.
Az eredményes képzés érdekében tudomásul kell vennünk, hogy a kutyában rejlő genetikai örökséget nem átprogramozni, hanem megérteni kell! Így az ősi örökölt ösztönök erősítésével- gyengítésével egy helyes egyensúlyt tudunk a kutya számára biztosítani. Ebben a helyzetben teljesen érthető lesz számára, hogy hol a helye a falkánkban, milyen szabályok között kell élnie, mi az általunk elvárt feladata! A képzése során megérti és különbséget tud tenni a büntetés és az őt legjobban motiváló jutalom között.
A folytatásban egy „etológiai képlet” segítségül hívásával szeretném szemléltetni a kutya gondolkodását a családunkban, az emberi falkában.
