Az őrző-védő munkáról 

Elsősorban azokhoz szólnék, akik abszolút nem jártasak a területen, hogy eloszlassak pár tévhitet. Alapvetően mindenkinek, aki ezen a területen nem rendelkezik tapasztalattal az a kép ugrik be, hogy a kutya megharap egy embert, aki valamilyen védőfelszerelést visel. Azt is látjuk, hogy ilyenkor nagy robbanékonysággal, aktívan és agresszívan dolgozik a kutya. Gyermekkoromban a havonta megjelenő kutyás folyóiratot lapozgatva, a sport kutyások cikkeihez érve jómagam is azt hittem, hogy ezek a kutyák vadak és rémisztőek. Ugyanakkor éreztem egy belső késztetést, hogy nekem is kell egy ilyen kutya. 14 évesen egész nyáron a nagybátyám Békés megyei dinnyeföldjén dolgoztam, hogy egész nyári keresetemből megvehessem életem első dobermannját. Fekete-cser színű kan kutya volt Alex, aki 1,5 évesen már úgy nézett ki, mint egy atléta. Erőt sugárzott és rendkívül domináns volt, na de nem csak kutyákkal, hanem az emberekkel szemben is. Nem tudtam akkor hogy ez jó, vagy sem. Nem tudtam mit kezdhetnék vele. Abban biztos voltam, hogy amikor kiállt mellettem és fitogtatta erejét az nagyon szimpatikus volt nekem. Mai fejjel végiggondolva Isteni csoda, hogy nem sérült meg senki komolyabban. Most már tudom, hogy mind territoriális, mind zsákmányszerző ösztön tekintetében jó kézségekkel rendelkezett. Ezeket viszont a genetikájával hozta, nem valamilyen képzés eredménye volt. Benne lakozott a vágy, hogy megvédje a szobámat, amikor oda a rokonom váratlanul betoppant. Neki kötelező volt más kutyák között megmutatnia, hogy ő a világ ura. Amikor pedig agressziót mutatott a futtatóba érkező új betolakodó irányába, kinek egyetlen hibája, hogy Alexre nézett, akkor tudományosan elrángattam onnan és kerestünk másik helyet magányos sétánk helyszínéül. 

Na de hogy jön ide az őrző-védő?

Ha Alex még részt is vett volna őrző-védő foglalkozáson akkor még veszélyesebb lett volna? 

Biztos meg is harapná az embert utána…

Nos erős szakmai véleményem szerint ez abszolúlt nem helyes állítás. Említettem, hogy ezek az ösztönök ott lakoznak a kutyában. A kérdés, hogy mikor váltódik ki az a kulcsinger, ami arra fogja a kutyát késztetni, hogy védjen, vagy akár rosszabb esetben támadjon. Az őrző-védő munkában jártas szakemberek sokszor fél pillantásokból, jellegzetes testtartásból, mindenféle komolyabb akció nélkül képesek megmondani, hogy az iskolába érkező kutya pl. harapós-e? Tudják nagyon jól, hogy bizony ez a kutya “tökös” és kiáll magáért. Nem mondhatni, hogy túl megnyugtató, amikor egy ilyen kutyát egy olyan pórázon vezetnek, melynek minősége arra felel meg, hogy a paradicsomot a karóhoz rögzítsük vele. Az sem túl megnyugtató, hogy a gazda nem ismeri fel a jeleket, nem tudja, hogy egy csőre húzott fegyver van a kezében. Az pedig egyenesen rémisztő, amikor azt látni, hogy a kutya és a gazda között az egyetlen mentális és fizikális kapcsolat egyben a már említett minőségű póráznak csúfolt valami.   

Két dolog választja el ezeket a kutyákat attól, hogy komolyabb baj történjen. Az egyik a póráz feszes markolása, a másik pedig az udvar magánya, amikor a gazda beleun abba, hogy mindenki ferde szemmel tekint rá.

Nos van egy jó hírem. Az őrző-védő munkát sok féleképpen lehet művelni. Lehet úgyis mint a sport kutyázás a szolgálati kutyázás világában. Adott szituációkra, versenyekre, vagy éppen az “életben felmerülő helyzetek megoldására” készülnek a kutyák, ahol mindig a legjobb teljesítményt kell hogy nyújtsák. Ezek a kutyák amúgy megjegyzem többnyire ugyanúgy családban élnek, ugyanúgy szeretik őket és nem egyszer ugyanúgy gyerekek húzgálják a fülüket a hétköznapokban. Persze kivételek mindig akadnak. 

Na de mit tegyenek azok akiknek ugyanúgy van egy Alexük, mint nekem volt és nem akarják, vagy éppen nem képesek felépíteni egy ilyen kutyát, de érzik, hogy valamit tenni kell?

Nekik javaslom, hogy az internetet böngészve, barátokat megkérdezve keressék meg azt a szakembert, aki tud nekik segíteni abban, hogy az őrző-védő munkát kézbentarthatósággal párhuzamosan fejlesszék a kutyában. Az őrző-védő munka nem lehet pusztán őrjöngés, nem szólhat arról hogy kapaszkodom a pórázba és a kutya ordítva akarja a segéd bármilyen védő felszerelését megkaparintani. Arról kell, hogy szóljon, hogy bizony tied lehet a zsákmány de csak akkor amikor én engedem. Ezekben a gyakorlatokban a kutya megtanulja hogy kiélheti ösztöneit de a gazda engedélyével. A gyakorlatok során természetesen javul a kutya gazda kapcsolat, valamint megtanulja a gazda hogy azokban a szituációkban, amikor a kutya bármilyen agressziót közvetít valamilyen irányba, akkor azt hogyan kell lekezelni, illetve hogy lehet a kutya figyelmét magunkra terelni. 

Nem véletlenül említettem a megszerzett zsákmány kifejezést, hisz ezen képzések során rendkívül fontos, hogy a kutyát a zsákmányszerző ösztönére alapozva képezzük, illetve ha magas territoriális ösztönnel rendelkezik akkor fordítsuk a figyelmét, az akaratát a zsákmányolás irányába. Nem is mennék bele ilyen mélységben hisz, ez már a szakemberek dolga. A lényeg az, hogy ne higgyük el ha azt mondják nekünk hogy a kutyánk alkalmatlan a képzésre mert agresszív, hanem keressük meg azt a szakembert aki tud nekünk segíteni. Ezt követően már csak türelmünkön és kitartásunkon múlik az hogy mikor érjük el a célunkat. 

A videót megtekintve azonban pont azt látjuk, hogy az első kutya, Cifra igencsak a póráz végén ugat. Ennek az oka éppen az, hogy a kutya nem akart megfelelően zsákmányolni, játszani a gazdával. Ezért elkezdtünk vele őrző-védő munkát végezni, hogy fejlesszük a képességeit. Az első alkalmak során a zsákmányt imitáló eszközökre ügyet sem vetett, de szépen lassan elértük, hogy élvezze ezt a tevékenységet. Fejlődött a játéka, a magabiztossága, hisz már elhiszi, hogy legyőzhetetlen. A másik szereplőnk, Samu már rutinosabb kutya, ahol már kézbentarthatósággal párosul az őrző-védő munka, ami azt jelenti, hogy megfoghatja a segéd kezén lévő védőkart, de csak abban az esetben, ha végrehajtja a gazda utasításait. Véleményem szerint, aki ezen az emelkedett ösztönszinten tudja a kutyáját kezelni, annak akkor sem lesz problémája, amikor például a kutyája ugat valakit a kerítésnél és onnan el kell hívni, hogy beengedjük az ellenségnek hitt betolakodót

Nézd meg ezeket is:

Ne maradj le!

Igyekszünk minden fórumon válaszolni a kérdésekre. Nézz körül a blogon, csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz, böngéssz a videók között, de ha nem találod a választ, küldd el a kérdésedet a rangerdtc @ gmail.com címre e-mailben! Célunk, hogy segítsünk abban, hogy az emberek és kutyák együttélése öröm legyen, ne konfliktusok forrása.

Ha értesülni szeretnél új tartalmainkról, iratkozz fel a listánkra!

Ranger logo

Ranger Dog Training Center

Hívj minket

(30) 409 8368

Kezdőlap

Akadémia

Rólunk

Adatvédelmi nyilatkozat

Szolgáltatások

Kapcsolat

Felhasználási feltételek

Oszd meg