Avagy miért használja a kölyökkutya illemhelynek a lakásom?
Azt hiszem „a türelem rózsát terem” közmondást hallotta már mindenki! Hát ez a rózsa, illetve az illata minden kölyökkutya tulajdonos titkos álma, amely a legritkább esetben valósul meg azonnal! A boldog kutyatartás első próbatétele a szobatisztaságra nevelés. Szándékosan használom ezt a kifejezést, mert erre a kis négylábút képezni nem, csak nevelni, szoktatni lehet. Amennyiben hibázunk azonnal egy, vagy akár több kézzelfogható visszajelzést is kaphatunk a számunkra negatív történésről.
Egyfajta szellemi játékot kell játszanunk a célunk elérése a „Canis merda” elkerülése érdekében. Elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy egy szociális lénnyel kötöttünk össze az életünket, aki mindenhol ott akar lenni, ahol mi is vagyunk, hiszen az eddigi életében sosem volt egyedül. Másodsorban meg kell változtatnunk eddigi „kényelmes” életritmusunkat, s ezt a kisbarátunk életritmusához kell igazítanunk. Akarjuk vagy sem rendszeresen, főleg etetést követően, de amúgy majdhogynem óránként fel kell állnunk és egészségügyi sétára, „vándorlásra” vinnünk-vezetnünk a kiskutyát. Harmadsorban rendszert kell létrehoznunk az életében, amelyre támaszkodni tud, így nem a lakásunkban intézi majd a szükségét, hanem a közös „vándorlás” során, mert tudja, hogy lesz ilyen. Ehhez azonban idő kell, s sok-sok türelem, mert kényszeríteni nem tudjuk a dolga végzésére. Megfigyelni viszont tudjuk az árulkodó jeleket, amelyek a gyors indulásra késztetnek minket. Ezekben az esetekben az sem baj, ha a leggyorsabban módon /felkapva /juttatjuk barátunkat a célterületre, ahol könnyíthet magán. A célterületről jó, ha tudjuk, hogy a kölyök pontosan tisztában van az ősi szabályokkal, amely szerint főbenjáró bűn az idősebb kutya által jelölt terület felüljelölése.
-Ez a magyarázat egyébként arra a jelenségre is, amikor az egészségügyi séta során az ebecske semmit nem ürít, de abban a pillanatban, amikor hazaérünk a saját ismert helyére, azonnal megtisztel minket a névjegyével. Már-már azt a gondolatot elültetve bennünk, hogy szándékosan szórakoztat, vagy büntet minket.
Ezekben az esetekben NEM célravezető, kifejezetten zsákutca a „majd jól beleverem az orrát, s majd megtanulja” című népi gyógymód! Egyrészt a rémült eb nem fogja érteni, hogy miért teszi a kétlábú ezt vele. /gyermekünket sem így tanítjuk szobatisztaságra/ Másrészt legalább tudatlan tehetetlenségünkben, dühünkben még jobban bepiszkítjuk az otthonunkat és a kutyánkat. Ezzel a roppant kapcsolatromboló eljárással könnyen elérhetjük azt is, hogy egy félős, minden feszültségért, hangoskodásért bevizelős kutyát gyártunk magunknak, akit aztán ezért fogunk utálni. Türelemmel, következetességgel, rendszerességre szoktatással, „nagykutyamentes” egészségügyi célterület használatával, az ott történt névjegy elhelyezés dicséretével viszonylag gyors eredményeket érhetünk el ezen a téren. Jobb esetben már két hét után végig aludhatjuk az éjszakát.