Behívás

A behívás

Történet a szabadság áráról

Avagy az élet által írt forgatókönyv alapján két részes előadás az ember és a kutya szemszögéből a szabadság áráról. 

    /Természetesen bármiféle egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet! /

Tisztelt Kutyabarátok!

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden ebbel élő ember vágyálma egy olyan négylábú barát, akivel boldog az élet, lehet vele kirándulni, sétálni, ismerkedni, játszani, sportolni, barátkozni stb… s mindezt természetesen az „akadályozó” póráz nélkül. Hiszen meggyőződéssel valljuk, hogy a szabadság olyan jó a kutyának!

Valóban a kutya szempontjából nincs is annál jobb dolog, amikor szabadon, időkorlát nélkül könnyebbülhet meg a belső feleslegeitől, szaglászhat, „olvashatja” a többi fajtársa által hagyott közösségi ebmédia üzeneteit, felülírhatja azokat. Kiélheti ösztön világát, cselekedeteiben kicsit farkas lehet.

Az ember szempontjából is felüdülés a kutyás vándorlás, hiszen otthon tudja hagyni az őt gyötrő urbanizált problémáit. Mert ugye a kutya mindenre is gyógyír! 

Boldogság van! 

Sajnos azonban, mivel az idő véges valahogy előbb-utóbb azért ismételten vissza kell térni a lakókörnyezetünkben az emberi világba, mindenféle szabályrendszerek sokaságába. Ezért ismételten pórázra kell venni a szabadon engedett /még/ kiskedvencet. 

Általában itt kezdődnek a problémák! 

Rövid idő alatt csodálatos átváltozáson megy ágy az eddig boldog hatlábú páros. 

Függöny fel kezdődik az első felvonás:

-Kétlábú: Indulni kéne, gondolja a gazda, s szándékában megerősítve önmagát, látványosan előveszi a pórázt. 

-Mindeközben a kiskedvenc továbbra is vidáman szaglászik a réten, ugrál, labdázik, éli világát, hiszen szabadság van.

-Kétlábú: A gazda normál hangon, a nevén szólítja a barátját, és elindul felé a pórázzal. 

-Négylábú: A kutya természetesen nem süket, jól hallja, hogy folyamatosan ismétlik a nevét, de nem tudja mire vélni a dolgot, hiszen más utasítást nem kapott és máskor is szokták „mondogatni” a nevét. Ezért továbbra is jól érzi magát, mert ugye semmi különös nem történt. 

-Kétlábú: Nem úgy a gazda, akinek a feje körül kezdenek gyülekezni a viharfelhők és egyre hangosabban /mert a nyomaték segít/ kezdi kiabálni a kutyája nevét. 

-Itt jön el a pont, amikor Átváltozások címmel, egy furcsa egyénre szabott 

szürrealisztikus „előadás” veszi kezdetét. Jobb esetben nézőközönség nélkül.

-Négylábú: Az eb a hangsúlyból, hangerőből megérzi, hogy valami nincsen rendben, ezért ránéz szeretett gazdájára, hiszen kíváncsi, hogy mi a baj. Látja, hogy a kétlábú a pórázzal a kezében a nevét kiabálva, ismételgetve, testjeleiben feszülten halad fenyegető módon az irányába. Persze nem érti, hogy miért. 

-Az élet által írt forgatókönyv szerint két dolog történhet:

1, a kutya megijed a gazda fenyegető látványától, pórázától, főleg, ha már korábban fenyítették vele, és ezért véletlenül sem megy oda.

2, tapasztalt már és jól tudja, hogy ha pórázra teszik vége a szabadságának, amit természetesen nem akar, mert igen jól érzi magát, szeretne még játszani és azért nem megy oda. 

Négylábú: Az egyik alternatíva sem elég vonzó gondolja, ezért továbbra sem megy oda, de kipróbál egy elterelő megoldást. Tovább játszik, de már a gazda idegein. 

Kétlábú: A türelmét vesztve már ordibál, tehetetlenségében a „varázs” vezényszavak tárházából előkerül a bűvös „kinek beszélek”, „mit mondtam”, GYERE IDE kedvességek. 

Négylábú: Köztes megoldásként 2-3 lépésre megközelíti az emberét, aki próbálja befogni, megfogni, ráugrani, de ügyesen kitér, ugrál, és „küzd” a szabadságáért. 

Kétlábú: Nem adja fel, mindent bevet, üvölt, toporzékol, fenyeget, pórázzal dobál, majd érkezik a katarzis a „K” betűs anyukára vonatkozó „általános” vezényszóval.  

Négylábú: A kutya érzi, hogy nagyon nagy a baj, ezért bár még mindig nem érti, hogy mit is akar a gazdája pontosan, beletörődve sorsába megadja magát és hősként várja az elkerülhetetlen következményeket. 

-Amennyiben idegileg kicsit labilisabb, vagy kölyök még, előfordulhat, hogy félelmében bevizel. 

Sikerül a kutyát megkötni/ aki minden csak nem kedvenc/, megtörténik a biztonsági ellenőrzés, majd érkezik a szabadság ára, pórázzal, kézzel, esetenként lábbal kimérve. 

Kétlábú: Tudod, hogy ezt miért kaptad ugye? -kezdődik a prédikáció- Hatásszünet a nyomaték kedvéért, mert nem fogadtál szót! Legközelebb már tudni fogod, hogy szabad-e engedetlenkedni!

-És a kutya mivel intelligens állat természetesen tudja, hogy legközelebb mi fog történni. 

Négylábú: Teljesen világos a szituáció, megtanulta, levonta a következtetést. Játszottam és jól éreztem magam, aztán a gazdám a nevemet emlegette, kiabálta, majd üvöltve magához akart hívni. Nem értettem mit akar, de megijedtem, hogy valami baj van, ezért megadóan lefeküdtem. Erre megkötött, megvert, majd hazavitt és véget ért a szabadságom.

Tanultam az esetből! Holnap majd bolond leszek odamenni hozzá, hogy megint megverjen. Hogyne!!!!!!

-És másnap kezdődik minden előről……!

Első felvonás vége.

Kedves Kutyabarát olvasó gondolom senki nem járt még így, tudják a hasonlóság csak a véletlen műve lehet. 

A folytatásban találkozhatunk egy másik hatlábú páros történetével, amelyben a kétlábú más, célravezetőbb gondolkodású módszerrel tanította meg a kutyájának a behívást.

Nézd meg ezeket is:

Ne maradj le!

Igyekszünk minden fórumon válaszolni a kérdésekre. Nézz körül a blogon, csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz, böngéssz a videók között, de ha nem találod a választ, küldd el a kérdésedet a rangerdtc @ gmail.com címre e-mailben! Célunk, hogy segítsünk abban, hogy az emberek és kutyák együttélése öröm legyen, ne konfliktusok forrása.

Ha értesülni szeretnél új tartalmainkról, iratkozz fel a listánkra!

Ranger logo

Ranger Dog Training Center

Hívj minket

(30) 409 8368

Kezdőlap

Akadémia

Rólunk

Adatvédelmi nyilatkozat

Szolgáltatások

Kapcsolat

Felhasználási feltételek

Oszd meg