A behívás
Történet a szabadság áráról
Avagy az élet által írt forgatókönyv alapján két részes előadás az ember és a kutya szemszögéből a szabadság áráról.
/Természetesen bármiféle egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet! /
Tisztelt Kutyabarátok!
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden ebbel élő ember vágyálma egy olyan négylábú barát, akivel boldog az élet, lehet vele kirándulni, sétálni, ismerkedni, játszani, sportolni, barátkozni stb… s mindezt természetesen az „akadályozó” póráz nélkül. Hiszen meggyőződéssel valljuk, hogy a szabadság olyan jó a kutyának!
Valóban a kutya szempontjából nincs is annál jobb dolog, amikor szabadon, időkorlát nélkül könnyebbülhet meg a belső feleslegeitől, szaglászhat, „olvashatja” a többi fajtársa által hagyott közösségi ebmédia üzeneteit, felülírhatja azokat. Kiélheti ösztön világát, cselekedeteiben kicsit farkas lehet.
Az ember szempontjából is felüdülés a kutyás vándorlás, hiszen otthon tudja hagyni az őt gyötrő urbanizált problémáit. Mert ugye a kutya mindenre is gyógyír!
Boldogság van!
Sajnos azonban, mivel az idő véges valahogy előbb-utóbb azért ismételten vissza kell térni a lakókörnyezetünkben az emberi világba, mindenféle szabályrendszerek sokaságába. Ezért ismételten pórázra kell venni a szabadon engedett /még/ kiskedvencet.
Általában itt kezdődnek a problémák!
Rövid idő alatt csodálatos átváltozáson megy ágy az eddig boldog hatlábú páros.
Függöny fel kezdődik az első felvonás:
-Kétlábú: Indulni kéne, gondolja a gazda, s szándékában megerősítve önmagát, látványosan előveszi a pórázt.
-Mindeközben a kiskedvenc továbbra is vidáman szaglászik a réten, ugrál, labdázik, éli világát, hiszen szabadság van.
-Kétlábú: A gazda normál hangon, a nevén szólítja a barátját, és elindul felé a pórázzal.
-Négylábú: A kutya természetesen nem süket, jól hallja, hogy folyamatosan ismétlik a nevét, de nem tudja mire vélni a dolgot, hiszen más utasítást nem kapott és máskor is szokták „mondogatni” a nevét. Ezért továbbra is jól érzi magát, mert ugye semmi különös nem történt.
-Kétlábú: Nem úgy a gazda, akinek a feje körül kezdenek gyülekezni a viharfelhők és egyre hangosabban /mert a nyomaték segít/ kezdi kiabálni a kutyája nevét.
-Itt jön el a pont, amikor Átváltozások címmel, egy furcsa egyénre szabott
szürrealisztikus „előadás” veszi kezdetét. Jobb esetben nézőközönség nélkül.
-Négylábú: Az eb a hangsúlyból, hangerőből megérzi, hogy valami nincsen rendben, ezért ránéz szeretett gazdájára, hiszen kíváncsi, hogy mi a baj. Látja, hogy a kétlábú a pórázzal a kezében a nevét kiabálva, ismételgetve, testjeleiben feszülten halad fenyegető módon az irányába. Persze nem érti, hogy miért.
-Az élet által írt forgatókönyv szerint két dolog történhet:
1, a kutya megijed a gazda fenyegető látványától, pórázától, főleg, ha már korábban fenyítették vele, és ezért véletlenül sem megy oda.
2, tapasztalt már és jól tudja, hogy ha pórázra teszik vége a szabadságának, amit természetesen nem akar, mert igen jól érzi magát, szeretne még játszani és azért nem megy oda.
Négylábú: Az egyik alternatíva sem elég vonzó gondolja, ezért továbbra sem megy oda, de kipróbál egy elterelő megoldást. Tovább játszik, de már a gazda idegein.
Kétlábú: A türelmét vesztve már ordibál, tehetetlenségében a „varázs” vezényszavak tárházából előkerül a bűvös „kinek beszélek”, „mit mondtam”, GYERE IDE kedvességek.
Négylábú: Köztes megoldásként 2-3 lépésre megközelíti az emberét, aki próbálja befogni, megfogni, ráugrani, de ügyesen kitér, ugrál, és „küzd” a szabadságáért.
Kétlábú: Nem adja fel, mindent bevet, üvölt, toporzékol, fenyeget, pórázzal dobál, majd érkezik a katarzis a „K” betűs anyukára vonatkozó „általános” vezényszóval.
Négylábú: A kutya érzi, hogy nagyon nagy a baj, ezért bár még mindig nem érti, hogy mit is akar a gazdája pontosan, beletörődve sorsába megadja magát és hősként várja az elkerülhetetlen következményeket.
-Amennyiben idegileg kicsit labilisabb, vagy kölyök még, előfordulhat, hogy félelmében bevizel.
Sikerül a kutyát megkötni/ aki minden csak nem kedvenc/, megtörténik a biztonsági ellenőrzés, majd érkezik a szabadság ára, pórázzal, kézzel, esetenként lábbal kimérve.
Kétlábú: Tudod, hogy ezt miért kaptad ugye? -kezdődik a prédikáció- Hatásszünet a nyomaték kedvéért, mert nem fogadtál szót! Legközelebb már tudni fogod, hogy szabad-e engedetlenkedni!
-És a kutya mivel intelligens állat természetesen tudja, hogy legközelebb mi fog történni.
Négylábú: Teljesen világos a szituáció, megtanulta, levonta a következtetést. Játszottam és jól éreztem magam, aztán a gazdám a nevemet emlegette, kiabálta, majd üvöltve magához akart hívni. Nem értettem mit akar, de megijedtem, hogy valami baj van, ezért megadóan lefeküdtem. Erre megkötött, megvert, majd hazavitt és véget ért a szabadságom.
Tanultam az esetből! Holnap majd bolond leszek odamenni hozzá, hogy megint megverjen. Hogyne!!!!!!
-És másnap kezdődik minden előről……!
Első felvonás vége.
Kedves Kutyabarát olvasó gondolom senki nem járt még így, tudják a hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
A folytatásban találkozhatunk egy másik hatlábú páros történetével, amelyben a kétlábú más, célravezetőbb gondolkodású módszerrel tanította meg a kutyájának a behívást.