A Falka törvényei, avagy: Ki kinek parancsol?
Tisztelt Kutyabarátok!
Tudjuk már, hogy a négylábú barátunk örökségének köszönhetően átvitt értelemben „farkas fejjel” tud gondolkodni, viselkedni. A családunkba került ebet, akár, ha kölyökkutya is, rövid időn belül a falkában élő állatokat irányító megválaszolandó alap kérdések kezdik foglalkoztatni.
Eldöntendő létkérdés számára a rangsor és a hatalom kérdése, hogy hol a helye az emberi falkában? Ki ki után következik?
Egyértelműen pontos válaszokat vár ezen téren, hiszen így tudja beilleszteni magát a családunk „rangsorába”. A kiegyensúlyozott életéhez tudnia kell, hogy ki kinek parancsol, egyszerűbben, hogy ki az úr a háznál!
Érdekes megfigyelnünk azt a folyamatot, – a családunk többi tagjának „nagy örömére” – amely végén alapvetően két egyedre épülő, Gazda és Kutya kapcsolat, valamint a családunk tagjaival szorosan vett falkánk alakul ki.
Ismerős a jelenség az is, amikor az asszony eteti, gondozza, a gyermek szeretgeti, a négylábút, mégis, amikor megjelenik a „ház ura”, a Gazda, akkor a „hálátlan” eb az Ő kegyeiért esedezik. Nagy örömmel és behódolással köszönti a falkavezért.
– Aki nem feltétlenül a férfi egyed. –
Itt fontos megjegyeznem, hogy egyes férfiak hajlamosak azt hinni, sőt el is várják, hogy ez a „rang” nekik jár. Pedig ez nem járandóság, hanem kiváltság, amiért folyamatosan tenni kell!
A családfő, a falkavezér tisztelete nem az erején, elvárásain, vagy akár a megtorló agresszióján múlik, sokkal inkább gondoskodó példa- és iránymutatásán!
Tisztelt olvasó, Dr. Kováts Zsolt néhai mesterünk által megalkotott, „beszédes” etológiai képletével szeretném kutyaszemmel bemutatni a világot.
„Ő, Én, Mi, és a Többiek!”
-Az Ő nem lehet más, mint a „bálvány” a Gazda, aki a „legerősebb”, „legszebb”, „legokosabb”.
Én, – tehát a kutya -, aki a Gazda után mindenki másnál „erősebb”, „szebb”, és „okosabb”.
Mi a közönséges falkatagok, akik nem erősek, inkább védelemre szorulnak, méltósággal igénybe vehetők a szolgáltatásaik.
Többiek, a mindenki más, akik nem tartoznak a közvetlen falkához, ők a névtelen tömeg. Kicsit mindig gyanúsak, mert bármikor előtörhet közülük az ellenség, hogy ártson a Gazda vezette Falkának.
A kutya dolga ezért a sohasem szűnő őrködés a génekbe zárt törvény szava szerint.
A Kutyák népe tiszteli a Törvényt! –
Gondoljuk hát végig, jót teszünk-e a kutyával, ha a szerepeket felcserélve versengünk a kegyeiért. Ínyencfalatok tömkelegével tömjük feleslegesen, így próbáljuk „lekenyerezni”, vagy infantilis módon játszunk vele, mert azt hisszük, hogy a jóindulatát, ragaszkodását így fogjuk elnyerni.
Ezt a fajta emberi magatartást a kutya csak egyféleképpen értelmezheti, neki kell átvenni a vezető szerepet a falka a közösség védelme érdekében!
Furcsa, nem kívánatos kettősség alakul ki a kutya viselkedésében ezekben az esetekben. Egyrészt továbbra is ragaszkodik a gazdához, a falkához, de a ragaszkodás mellett az embert /gyakran fájó módon/ a rangsorban maga mögé utasítja, birtokolja, uralkodik rajta.
Manapság a bevásárlóközpontok környékén sajnos egyre több ilyen acsargó, táskában cipelt „zsebterorristát” láthatunk. Ők valamilyen szeretetpótlóként kerültek a tulajdonosaikhoz, akik képtelenek kutyaként kezelni őket. „Mert annyira cukik”, éppen ezért nem is kellenek szabályok, hiszen az „ebúr” úgy nem boldog! Természetesen ebben az élethelyzetben senki nem boldog, főleg a kutya nem, mert folyamatosan olyan terhek nyomják a vállát, amikre az idegrendszere nincs felkészülve. Nem tud, nem tudhat helyes válaszokat adni emberi világ kihívásaira, a saját szappanbuborékát őrzi idegbetegen.
A rendszer és szabályok nélküli élet téveszméjét ne higgyük el, hiszen nem mi élünk a kutya világában, hanem a kutya a miénkben!