Avagy az emberi szag rejtelmei
Tisztelt Kutyabarátok! Korábban kitértünk már a fürkésző üzemmódban dolgozó kutya speciális technikájára, annak rejtelmeire, lényegére. Tudjuk már, hogy kezdetben a kutya minden érzékszerve működik, dolgozik, keres de mégis az orr, a szaglás az, ami őt az ember nyomára vezeti. Gyakorlatilag az orrával látja az utat az emberszag forrásáig.
Ahhoz, hogy érteni, segíteni, szükség szerint akár egy későbbi eljárásban elmagyarázni, bemutatni tudjuk a négylábú műszer munkáját részben tisztában kell lennünk az emberi szag rejtelmeivel. Ennek érdekében kénytelenek vagyunk egy kicsit „elmerülni” a szagok- szagnyomok világába.
Első hallásra könnyen gondolhatjuk azt, hogy ez nem túl bonyolult feladat, hiszen „az ember a világ legillatosabb állatja”. Amit minden nap tapasztalhatunk, ha járunk pl. bevásárolni, vagy közösségi életet élünk. Dezodor, parfüm, „felhőkbe” csomagoljuk magunkat, s így próbáljuk elfedni saját testszagunkat. Amely sokszor olyan jól sikerül, hogy komoly versenyre tudunk kelni egy illatosított wc-csészével is!
Sokan ezen mesterséges szagok nélkül már el sem tudják képzelni az életüket. A mit vinnél egy lakatlan szigetre kérdésre egyes egyedeinknél a fontossági sorrendben az illatszer után jönne a gyufa! Kijelenthetjük azt is, hogy valamilyen szinten az ember is érzi a szagokat, de, hogy az, hogy keletkezik, vagy, hogy egy anyag mitől szagos és meddig marad az, azt pontosan megmondani nem tudjuk. Ezen „probléma” szemléltetéséhez maga a parfümipar ad egy jó példát, mert a vegyészmérnökeinek hiába a legmodernebb technológia a mai napig nem sikerül a tökéletes rózsaillatot előállítania.
Annak ellenére, hogy gázkromatográfiás eljárással több mint 195 összetevőjét ismerik ennek az illatnak. Az viszont a vizsgálatok során egyértelműen kiderült, hogy a rózsa klasszikus finom illata az egész rózsaillatnak csupán az egy ezrelékében fordul elő. Ezt érezzük, amikor mi emberek beleszagolunk egy rózsába. De mit érezhet a kutya az összes komponenst, vagy „csak” részleteket?
A látás, a hallás „megfejtéséért”, megmagyarázásáért sokszor adtak már elismeréseket, de a szaglás titkai a mai napig nagy részben ismeretlenek maradtak. Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy egy anyag mitől szagos! Különböző fizikai, kémiai elméletek léteznek arra vonatkozóan, hogy hogyan keletkezik a szag, de egyenlőre megnyugtató tudományos magyarázat nincs.
Szerencsére ezen kérdések megmagyarázása nem is a mi feladatunk!
Speciálisan az ember szaggal, s annak keletkezésével, összetételével „könnyebb” helyzetben vagyunk, hiszen segítségül tudunk hívni két tudományágat, az Endokrinológiát, /hormontan/ amely a szervezetünk belsejében lévő hormonális folyamatokkal, a belső elválasztású mirigyekkel, annak élettanával foglalkozik.
Valamint az exokrinológiát, amely az emberi és állati testszag termelődésével, kiválasztásával foglalkozik. Ezen tudományágak részben választ tudnak adni az ember egyéni testszagának kérdésére, s így segíthet emberkereső kutya működésének megértésében.
A szaglás egy olyan ősi kémiai felismerő mechanizmus, amely az élőlények életében rendkívül fontos szerepet játszik- játszott. Ez a kémiai érzékelés sok funkciót lát el egyszerre. Alapvetően az egyedek felismerésére, megkülönböztetésére szolgál, de információt ad az „ismerkedők” emocionális állapotáról is, /betegség, ivar állapot, ellések száma stb. /segít a táplálék szerzésében, jelzi a birtokolt területet, a territóriumot. Útmutatást ad a csoporthoz, falkához való visszatalálás érdekében. A szag elsőként figyelmeztet az ellenség közeledésére ugyanúgy, mint a szaporodás lehetőségére. A szexuális illatok óriási jelentőséggel bírnak, szinte mindent felülírnak. Egy – egy ivarzási időszakban akár kilométerekről is nyomra vezetik a kiéhezett, kéretlen udvarlókat. Ebben az időszakban szokták emlegetni a kedves gazdák, hogy „van valami a levegőben”, amitől irányíthatatlanná válnak még az amúgy engedelmes négylábúik is.
Igen ez az ivarzó szuka „szerelem” szaga, amely felülírja az éhséget, szomjúságot, fáradtságot, s minden mást is a szaporodás érdekében. A rovaroknál ugyanúgy megfigyelhető ez a csalogató ivari szag, amelyet a selyemlepke akár 10 kilométerről is megérez, követ. Talán a lazacoknál a legérdekesebb ez a jelenség, hiszen azt gondolhatjuk, hogy a sűrűbb közeg, mint a levegő pl. víz, nehezíti, megakadályozza a szaglást. Hát ez abszolút nincs így, hiszen a lazacok sok ezer tengeri kilométert tesznek meg, – akadályokon keresztül is- annak érdekében, hogy a „saját” patakjukba menjenek és ott rakják le az ikráikat. Kutatók a folyékony közegben is terjedő ivari szagok bizonyítására az alábbi kísérletet hajtották végre. Ezeknek a vándorló lazacoknak az orrába tengervizet csöpögtettek és figyelték a reakciót. Nos, egyik állat sem jött izgalmi állapotba, még akkor sem amikor a szülőhelyükről, de egy másik patakból csöppentettek vizet az orrukba, ellenben totális reakciót adtak akkor, amikor a születési helyén lévő patak vizét csepegtették az orrukba.
Ezekből a példából is láthatjuk, hogy olyan ősi kémiai felismerő mechanizmusok működnek az állatoknál, többek között a kutyáknál is, amelyek a társas kommunikációjuk egyik legfontosabb eleme.
A tudósok szerint mi emberek az őskorszakban eredetileg földön élő „állatok” voltunk, de a fajok közti versengés és a környezet radikális változásai arra késztették ősünket, hogy elhagyja a talajt és a fákon próbáljon élni. Ez az életmód rendkívül éles térlátást követelt meg az embertől, ennek hiányában rendkívül nehéz lett volna az egyik fáról a másikra átugrania. Így a talajon élő élőlények életében rendkívül fontos szerepet játszó szaglás az embernél visszafejlődött. A látás finomabb lett, a szaglás visszafejlődött, ezzel az ember elveszítette a szaglás adta kommunikációs lehetőségeinek nagy részét. Megváltozott az emberek közti viszony, ami lehetővé tette, hogy az emberek a zsúfoltságot jobban elviseljék. Ha ez nem így történik és ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznénk, mint őseink, akkor pl. könnyen megállapítható lenne, hogy ki és milyen céllal járt a lakásunkban, amíg nem voltunk otthon. Mi is meg tudnánk állapítani egymás érzelmi állapotát csupán a szag alapján. Rendkívül zavaró, közel feldolgozhatatlan lenne, hogy azok, akik aggódnak, félnek, örülnek vagy éppen stresszben vannak, az érzelmeiket kéretlenül ránk tudnák zúdítani. Gyakorlatilag az életünk élhetetlenné válna, mert a cselekvési lehetőségeink kicsúsznának a tudatunk irányításra alól.
Ennek ellenére élnek olyan ősi, a külvilágtól elzárt népek ma is a világban, akiknek egyes egyedei a szaglásukat valamilyen oknál fogva nem vesztették el. Ők napjainkban is információ gyűjtésre használják képességüket. Ezen elzárt területeken a mai napig is „divat”, hogy amikor a házasodni vágyó fiatal férfi jó orrú kérője felkeresi a jövendő menyasszonyt, akkor körbe szagolja és erről informálja a jövendő apóst, s ha nem találja jó szagúnak, akkor nem jön létre az „üzlet”.
Az emberi test belső háztartása, vegyi rendszere a „viselője” számára egy olyan belső kifinomult szabályzást biztosít, amely szélsőséges körülmények között is biztosítja a működését. A nyári nagy melegben, vagy a téli mínuszokban minden szervünk, tudatunk ugyanúgy normálisan működik, ezt az egyensúlyt a szervezetünk egyénileg be tudja állítani. Napi tevékenységeinket akaratunktól független, bonyolult belső idegi és hormonális folyamatok szabályozzák, támogatják. Tehát testünk akaratlanul is vegyi információk tömkelegét bocsátja ki, úgy, hogy gyakorlatilag nem is tudunk róla. A belső elválasztású mirigyek „termelik” a hormonokat, amelyek a véráramba kerülnek, és így juttatják el információkat a sejteknek. Ehhez a folyamathoz idő kell, ezért a hormonális hatás általában lassabban alakul ki, de cserébe tartós hatású, egyénre jellemző szaghatás kíséri. Ez valamilyen szinten befolyásolható, gondoljunk az egyéni anyagcserére, az életvitelre, /dohányzás, alkohol, kávé, gyógyszer, kábítószer fogyasztásra / bizonyos népcsoportokhoz tartozó egyének táplálkozásra stb.
Az idegrendszer szabályzó hatása az idegsejteken keresztül működik, amely nagy sebességgel, szinte azonnal terjed, s ad információkat. Ezeket a folyamatokat befolyásolni nem tudjuk, így a folyamat során keletkezett szagot sem. A két szabályzó rendszer szoros kapcsolatban áll egymással és tudományos megfogalmazásban neuroendokrin rendszernek nevezzük.
A kis „tudományos” betekintés után jogos a kérdés, hogy mégis, hogyan jut ki a testünkből az egyéni test szagunk?
Az izzadás az a természetes folyamat, amely során a felszínre kerül a szagunk. Feladata kettős egyrészt a testhőmérséklet szabályozása, másrészt az anyagcsere során felhalmozódott méreganyagok kiválasztása. A végtermék még a mi tompa orrunknak is kellemetlen szagú folyadék, amely egyébként 90 % ban vízből, ásványi sókból, hormonokból, savakból, nyomelemekből, enzimekből és egyéb anyagokból áll. Az izzadtságot a verejtékmirigyek termelik, amelyeknek két fajtája van: az ekrin és az apokrin mirigyek.
Röviden az ekrin mirigyek a test teljes felületén megtalálhatóak, működésük hőingerre, „szívgyorsulásra” indul be, sport, megerőltetés, stressz, negatív érzelmi hatás. Fő funkciója a hőháztartás szabályozása.
Az apokrin mirigyek a test meghatározott zónáiban, hónajtájékon, emlőbimbók – köldök területén, külső nemi szervek, végbélnyílás régiójában találhatók. Méretükben nagyobbak, mint az ekrin mirigyek és a szőrtüszőkhöz kapcsolódva fejtik ki működésüket. Sűrűbb, tejszerű, proteinekkel telítettebb, feromon illatanyagokat is tartalmazó váladék kerül kiválasztása. Az apokrin verejték kiválasztása hormonális és idegrendszeri hatás alatt áll, mennyisége nem a hőmérséklettől függ, hanem a lelki és fizikai stressz váltja ki, mint felfokozott izgalmi állapot, bűncselekmény elkövetése, verekedés, félelem, fizikális sérülés stb. /Tettesszag/
Mindkét mirigy által termelt „hűtőfolyadék” kezdetben a bőrre kerülésnél szagtalan, a jellegzetes izzadtságszagot a baktériumok bomlása okozza, amelyek elpusztultak a bőr felszínén kialakuló sós- savas közegben. Az apokrin mirigyek váladéka azért büdösebb, „sajtszagú”, mert a hónaljban, a nemi szervek területén nem tud párologni, illetve összetétele bőséges táptalajt biztosít a baktériumok számára.
Az állati test belső vegyi szabályzó rendszere is hasonlóképpen működik, a nagy különbség az, hogy az állatok /kutyák /kémiai úton kommunikálni is tudnak egymással. Ennek a kommunikációnak elsődleges forrásai a feromonok. Ezek a kémiai természetű anyagok, amelyek termelődése a szervezet egy jól meghatározott pillanatához köthető, így érthető üzenetet közvetítenek az egyes egyedek között. Példaként a már említett ivarzás vagy „tüzelés” hozható fel, amely szintén feromonális kiválasztással jár együtt. Ez az az anyag a „szerelem szaga”, ami rendkívül kis hígításban is csavargóvá teszi a kan kutyát. Üzenetet közvetít számára a szaporodás lehetőségéről. Az emberi test is, az apokrin mirigyeknek köszönhetően képes feromonokat előállítani, természetesen ugyanazon „közvetítői” céllal. Az embernél nagyjából 50 különböző feromont már a tudósok leírtak, azonosítottak. Ezek közül néhányat már mesterségesen is előállítottak, gondoljunk csak a parfümipar feromonhatású termékeire, amelyek fő célja, hogy „működjön a kémia” a párkapcsolatok kialakulásánál. A feromonok azonban nemcsak szexuális üzeneteket szállítanak, hanem árulkodnak a neurohormonális rendszerünk aktuális, cselekvéshez köthető állapotáról. Így nem azonos a feromon szaghatás az ember normál szagával, sem a stressz állapotban a vérpályákban keringő adrenalin szagával.
Tulajdonképpen az idegrendszerünk működése, plusz az ennek során keletkező feromon, üzenetküldő hatás, együttesen „adja” az úgynevezett TETTES szagot. Ezt az üzenetküldő „szolgáltatást” tudatosan irányítani, kikapcsolni nem tudjuk, ezért bűnelkövetés, menekülés, elrejtőzködés, pánik, eltévedés, baleset során az embert kereső kutya számára a testünk hollétünkről, tudattalanul információt szolgáltat.
A kutya számára ez a szag, igazán a fény az éjszakában!
